„MINDEGYIK BABÁM EGY KIS CSODA”

Gyógytornászként végzett, de hogyan került a kisbabák
mellé?
Főiskolás koromban döntöttem el több évfolyamtársammal
együtt, hogy az akkor izgalmas, újszerűnek
számító Dévény-módszerrel szeretnék foglalkozni diploma
után. Dévény Anna koraszülöttek, sérült gyermekek
mozgásrehabilitációjával foglalkozott, az általa
kidolgozott módszer nagyon haladónak tűnt, engem
pedig a fejlődés lehetősége és a forradalmi módszerek
világéletemben hihetetlenül motiváltak. A kötelező
ötéves gyakorlat után jelentkeztem a Dévény Speciális
manuális technika –Gimnasztika Módszer (DSGM)
Alapítványhoz, ahol a posztgraduális képzés során
számos manuális technikát sajátítottunk el. Amikor
először kaptunk kisbabát a kezeink közé, és őt
mi tanítottuk meg járni, ennél nagyobb élmény nem
érhetett, rabja lettem a szakmának.
Innentől kezdve saját praxisában dolgozott. Húsz
évig Dévény Anna módszerével, majd megtanult egy
újabb különleges technikát.
Nyolc éve találkoztam a Stecco-féle fascia manipulációval,
melyet egy olasz család dolgozott ki. Ez egy új,
komplex kötőszöveti technika. Nem állítom, hogy a
terápiát az elején könnyen viselik a babák, de amikor
sikerül megszüntetni a problémát, rengeteg mosolyt
és puszit kapok.
Sikertörténetként gondol a korai fejlesztés utóbbi
harminc évére. Mi ennek az oka?
Amikor elvégeztem a főiskolát, a korai fejlesztés még
gyerekcipőben járt, nehéz körülmények között dolgoztunk.
Sok olyan három év körüli kicsivel találkoztunk
a rendelőintézetekben, akik tolószékhez voltak kötve,
vagy épp borzasztóan merev-feszes állapotban kerültek
hozzánk. Előfordult, hogy már a fejüket sem tudták
szegénykék fordítani, éjszaka többször felébredtek,
mert elgémberedett a kis testük. Akkoriban ugyanis
hároméves kor előtt nem kezdődhetett el a fejlesztés,
a gyerekek neurológiai problémái nem lettek időben
kezelve. Napjainkban már alig ezergrammos babákkal
is foglalkozhatunk a koraszülött osztályokon. Olyan
babákkal, akiknek akár több agyvérzésük is lehetett,
mégis sokan közülük kétéves korukban már járnak,
mert – a technika fejlődése mellett – a gyógytornászok
is dolgozhatnak már velük. Ezt tűzte ki zászlajára a
szakmám: nullanapos kortól kezdeni a fejlesztést, ami
óriási eredmény.
A koraszülés komplikációin kívül mi okozhat még
ortopédiai vagy neurológiai rendellenességet egy
újszülöttnél, csecsemőnél?
A szűkös méhen belüli testhelyzet okozhat tartási
rendellenességet, ahogy a születés nehézségei is:
a babára tekeredett köldökzsinór, a különböző pozíciókban
álló fej.

„Az elmúlt tíz évben sajnos jelentősen
megnövekedett azon furcsa esetek száma
is, amikor a csecsemők meglepően feszesen,
merev nyak-, váll-, felsőháti izmokkal kerülnek
hozzánk. Mintha stresszesek lennének.”

De valójában már dédanyáink is átmozgatták a kisbabáikat.
Nem egy esetben kíséri el a nagymama is az
unokáját tornára, és jegyzi meg lányának: „Látod, ezt
már én is így csináltam neked. Édesanyám tanácsára a
könyök-térd érintést minden pelenkázásnál megcsináltam
veled.” Korábban anyáról leányra szállt az információ,
napjainkban azonban már külön háztartásba
születnek az unokák, így ezeknek az értékeknek az
átadása lassan elmaradt.
Önnek is van egy babamozgatással kapcsolatos
internetes portálja, amelyet az ország legkisebb falvaiban
élő édesanyák is olvasgathatnak.
Azt tapasztaltam, hogy ha a kezelések mellé a szorongó
anyukáknak megmutatok néhány feladatot, amit
otthon tudnak gyakorolni, sokkal oldottabban, szívesebben
jönnek a tornára, annak ellenére, hogy tudják,
az elején még panaszosan sírhat a baba. Ilyenkor elújságolják,
hogy már jóval magasabbra tudták nyújtani
a kicsi karját, már sokkal jobban be tudják hajlítani a
lábukat. Az eredmények így korábban jönnek, hiszen
a szülők is részesei a feladatoknak, és azáltal annak a
sikernek is, hogy mire három-négy-öt hónaposak lesznek
a babák, addigra már el is fújta a szél a kezdeti
problémát. A szülők kérése volt, hogy a tornagyakorlatokat
írjam össze. Ebből lett a Babamozgató. Összeállítottam
az első életévre egy alaptornagyakorlat-anyagot,
amely havi bontásban követi a babák egészséges
mozgásfejlődését. A szülők bármelyik hónapban
bekapcsolódhatnak, és ha azt látják, hogy az adott
hónap feladatai ellen erősen tiltakozik a baba, és ezek
a gyakorlatok egy hónap múlva sem mennek, akkor
sürgősen szakembert kell keresni. Ez az igazi célja a
weboldalnak: segíteni a korai felismerésben.
Jól tudom, hogy a fiának is meghatározó szerepe volt
a weboldal létrejöttében?
Igen, a harmincéves fiam tanácsolta, hogy a fiatal
anyukáknak weboldalra van szüksége, nem könyvecskére
meg füzetecskére. És milyen igaza lett: itt videókban
tudom megmutatni a helyes mozdulatsorokat.
Őszintén hiszem, hogy ha a szülő a baba első éveiben
energiát fordít erre, akkor a későbbiekben nem lesz
gondja. Ha megtanítja gyermekét megfelelően játszani,
mozogni, ha sokat viszi játszótérre – melyek mára
igazán korszerűek, és úgy vannak kialakítva, hogy
minden reflexet és testrészt jól átmozgassanak –, nagy
gond nem lehet. Babatorna, ha szükséges, egy kis
gyógytorna, játszótér a kütyük helyett.
Volt olyan kiemelkedő eset a praxisában, amit szívesen
megemlítene?
Volt egy pici lány, Tekla, aki koraszülöttként jött a
világra, és senki nem gondolta volna, hogy valaha
járni, beszélni fog. Amikor tizenhárom éves lett, az
anyukája jól megríkatott: „Edit, csak te merted megígérni,
és neked lett igazad.” Tekla szinkronúszó lett,
és kitűnő tanuló az iskolában. De mindegyik babám
egy kis csoda. A hálájukat és persze a szüleikét én
egészségben és mosolyban mérem.
Furcsának tűnhet az utolsó kérdés, mert látszólag
a munkája a szenvedélye. De ebből a szenvedélyből
mivel kapcsol ki?
Természetesen tornával! Tartásjavító, kondicionáló
tornát tartok a környékünkön élő hölgyeknek, akik
tulajdonképpen a barátnőim, és akik viccesen „pszichotornának”
nevezik az összejöveteleinket, tekintve,
hogy mindent kibeszélünk közben. Velük és a férjemmel
– aki közös életünk során szerencsémre mindig,
mindenben támogatott – rengeteget túrázunk, biciklizünk.
A főváros egyik külső kerületében élünk, mármár
vidékies környezetben, ahol nagyon összetartó
közösség formálódott. Azt hiszem, igazán szerencsésnek
mondhatom magam.