mozgásfejlődés PROBLÉMÁi

Tartási rendellenességek következményei csecsemőkorban

Ha a várandósság és a szülés problémamentesen zajlott, sajnos akkor is előfordulhatnak különböző méhen belüli tartási rendellenességek.
A méhen belüli téraránytalanság következtében gyakran alakulnak ki az újszülött testén aszimmetriák.

Tartási rendellenességet okozhat többek között:

• elöl fekvő méhlepény
• relatív téraránytalanság
• harántfekvés
• farfekvés
• köldökzsinór előreesés
• rövid köldökzsinór
• nyakra tekeredett, hosszú köldökzsinór
• méhfejlődési rendellenességek ...

Mi történhet méhen belüli tartási rendellenesség esetén?

A mozgást az idegrendszer és az izomzat tökéletes összhangja hozza létre. Tartási rendellenesség esetén ferdetartás alakulhat ki a csecsemő valamely testrészén.

Ilyenkor a csecsemő idegrendszere jól működik, de az aszimmetrikusan feszülő izomzatot az idegrendszer nem képes helyesen működtetni. Ebben az esetben árnyaltabbak, szolidabbak lesznek a tünetek, mint az agyi oxigénhiány esetén, de szintén mozgásfejlesztésre lesz szüksége a csecsemőnek, mert ekkor is veszélyeztetett az idegrendszer tökéletes érése, fejlődése.

Az ilyen problémával küzdő csecsemők ellátása még hiányos, sokszor hamis biztatást kapnak a szülők „majd kinövi, mert csak rosszul feküdt odabent”. E problémák korai felismeréséhez nyújt segítséget a Babamozgató a bizonytalan szülőknek. A személyes találkozás pedig, eldönti milyen terápia vagy mozgásfejlesztő szakember szükséges még a teljes gyógyuláshoz.

A fennmaradó tartási rendellenességek hosszú távú következményei

A mozgásfejődés során változik a gerinc alakja, végleges formáját 10 éves korra veszi fel, és csak a növekedés befejeződése után, 14-18 éves korra stabilizálódik.

A testtartásunk dinamikus, egy mozgásban lévő egyensúlyi állapot, melyet az izmok állandó munkája tart fenn, még ülő helyzetben is állandóan újra és újra stabilizáljuk a testünket.

A testtartásért felelős izmoknak egyensúlyban kell lenni, mert az ízületek így kerülnek optimális középhelyzetbe. Ha a testtartásért felelős izmok egyensúlya felbomlik, az ízületek terhelése egyenetlenné válik, ami hanyagtartás kialakulásához vezet.

A tartáshibák megelőzését már csecsemőkorban el kell kezdeni! Először is megfelelő teret kell biztosítani a mozgásfejlődéshez. A normál testtartás kialakításában a hason fektetés és a kúszás, mászás döntő jelentőségű! Egy magyarországi kutatás alátámasztja, hogy ezt még mindig nem vesszük komolyan, mert az óvodások 62%-nál már tartáshiba mutatható ki, a statisztika tovább romlik, a középiskolások 78%-nál találtak különféle ortopédiai rendellenességet.

Ma már tudjuk, hogy a csecsemők testén lévő szimmetria különbségek óvodás korban már tartáshibák kezdeményeiként jelennek meg, melyek a serdülőkori hirtelen növekedéskor kezelés nélkül tovább súlyosbodnak majd, felnőtt korban már komoly panaszokat okoznak.

Az ábrán néhány tartáshiba látható, melyeknek gyökerei a csecsemőkori aszimmetriákhoz vezethetők vissza.

Alvási nehézségek

Az újszülött izmait a legkülönfélébb feszülések érhetik már méhen belül, de születés közben is meghúzódhatnak az izmai. Az ilyen feszülések, húzódások miatt az izmok nem tudnak ellazulni alvás közben, így rövid idő után a baba sírva ébred vagy nehezen alszik el. Ha ezt tapasztaljuk, mielőbb kezdjük el kisbabánk tornáztatását a Babamozgató gyakorlatainak segítségével, a korának megfelelő mozdulatokkal.

Minden fektetési, altatási módozatnak egyaránt van előnye és hátránya is. Vegyük sorra őket.

Hanyatt fektetés: Ortopédiai szempontból talán a legjobb, mivel csípője és végtagjai szabadon mozoghatnak. A kisbabánk által kívánt testhelyzet mindig valamiért van, pl. feszes hátizmok, blokkolt, merev nyakizmok.

Oldalt fektetés: Az egészséges csípőfejlődés szempontjából talán ez a legkevésbé előnyös pozíció. Sokan viszont a félrenyelés veszélye miatt kedvelik és a magzati póz is így vehető fel leginkább. Ha emellett döntünk, a hátához tegyünk egy összehengerelt plédet, így segítsük a megtámasztásban. Csak akkor fektessük így, ha láthatóan neki így a legkényelmesebb.

Hason fektetés: kezdetben popsijukat megemelve hasalnak, így a légvétel könnyebb és a pocakjukat nem terhelik annyira, mint később, amikor már lábaikat széttéve, hasukat leeresztve alszanak. Mégis amikor ficánkolnak, a beleket "masszírozzák" így kissé segítve a hasfájásos panaszokat. Plédet, párnát, rongyot ne tegyünk a kiságyba, mert fulladásveszélyes! A baba nyaka még nem elég erős, figyelni kell, hogy nehogy arcon fekve maradjon, így akadályozva a légzést. Fontos, hogy a hason altatás nem pótolja az éber állapotban lévő csecsemő hasra tételét, amikor is emelgeti a fejét, így edzve a nyak-, hát-, és karizmokat!

Bárhogy is döntünk, figyeljünk arra, hogy a fejecskéjét ne feküdje el, tehát mindkét irányba forgassuk vagy váltogassuk a pozíciókat. Sok baba azonban maga választja ki a számára megfelelő fekvési pózt, mi pedig figyeljünk arra hogy, a légzése legyen mindig szabad! A teljes biztonság megteremtésére vannak légzésfigyelő készülékek, (melyek használatával legyünk tisztában mit kell tenni, ha bejelez.) De akár van ilyen eszközünk akár nincs, mindig kiszellőztetett, nem túlfűtött szobába tegyük le aludni a babánkat, inkább kissé keményebb, mintsem puha süppedő matracra.

Csecsemőkori reflexek fennmaradásának következményei

A magzat már az anyaméhben is élénken mozog. A csecsemőkori reflexek elengedhetetlenek születéskor, valamint az újszülött életben maradásának is feltételei. Az újszülött reflexmozgásokkal születik, melyek az idegrendszer érésével és az izmok fejlődésével fokozatosan a fejlettebb agyterületek gátlása alá kerülnek. Az időn túl fennmaradó csecsemőkori reflexek számos problémát okoznak a mozgáskoordináció, a viselkedés terén és a tanulási képességet is negatívan befolyásolják.

Kisbabánk mozgásfejlődésének elősegítése és megértése érdekében ismerjük meg, melyek a legfontosabb reflex csoportok. Három nagy csoportra oszthatók a reflexek, melyek nem izolált csoportok, hanem amikor, egy alacsonyabb rendű épp kifejti hatását, már elkezd ráépülni az a fejlettebb reflex, ami váltani fogja. Bemutatom a reflex csoportokat valamint hogy, mikor kell leépülniük és mivel járhat, ha ez mégsem történik meg.

1. Primitiv reflexek
2. Áthidaló reflexek
3. Poszturális reflexek

1. Primitiv reflexek - segítik a magzat és a csecsemő életben maradását.

Visszahúzódó reflex – ha a magzat méhen belül veszélyt érez, erre a veszélyre összehúzódik, megmerevedik, próbál mozdulatlan lenni. Már méhen belül gátlás alá kerül.

Moro-reflex – váratlan eseményre pl. hirtelen zajra vagy hangra, vagy ha a baba elveszíti fejének alátámasztását, akkor megriad, karjait széttárja majd egy gyors átkaroló mozdulat aktiválódik. Nem teljesen tisztázott a funkciója. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a főemlősök kicsinyei az anyjukba kapaszkodtak például menekülés közben, azaz átkarolták a menekülő szülőt. Mások úgy vélik, hogy a funkcionális jelentőségű reflex nemcsak a túlélésben, hanem a csecsemő és az anya közötti szoros kapcsolat kialakulásában is segít.

A Moro-reflex 2-4 hónapos korban gátlás alá kerül, utána lassan felváltja egy tudatos megijedési reakció.

Az időn túl is fennmaradó Moro-refex nem hagy időt, hogy az agy tudatosan elemezze a váratlan helyzetet. Ezért lesz egy jó felfogóképességű gyermek túlérzékeny vagy hiperaktív, de idegrendszerét tekintve mindenképpen éretlen lesz.

Markoló vagy kézfogó reflex – a tenyérre enyhe nyomást vagy simítást kifejtve, az ujjak a hüvelykujj kivételével összezárnak, ez már megjelenik méhen belül. A markoló reflex a születés utáni 4-6 hónapos korra folyamatosan alakul át tudatos fogás-elengedéssé, majd 8-9 hónapos kor körül csippentő fogássá fejlődik.

A fennmaradó markoló reflex a kéz ügyetlenségével, rossz ceruzafogással jár, gátolja a manipuláció fejlődését. A gyermek szája is mozog, amikor írni vagy rajzolni próbál.

Talpi fogó reflex - a talp ujjak alatti területére gyakorolt enyhe nyomás hatására valamennyi lábujj bekarmol. Néhány hetes kortól 12 hónapos korig kiváltható, segítségével álló helyzetben a lábujjak kapaszkodnak a talajon.

Ha a felállás és a járás után is fennmarad, akkor gátolja a megfelelő egyensúlyi reakciók kialakulását, valamint a szökdelés elmaradásáért is felelős.

Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex - hat hónapos korig váltható ki. Ha a hátán fekvő csecsemő fejét valamelyik irányba elfordítjuk, akkor az azonos oldali végtagokat kinyújtja, az ellentétes oldalon pedig hajlítja őket (ez az úgynevezett vívó tartás). Ez a reflex segíti a babát a kezeinek megismerésében, a szem-kéz koordináció fejlődésének az első lépése.

Ha részlegesen megmarad ez a reflex, akkor nehezen keresztezi a test középvonalát, emiatt kimarad a mászás a mozgásfejlődési sorból, ezért bizonytalannak érzi az egyensúlyát, mozgásában instabil lesz. Tünete még a rossz kézírás és a gondolatok írásbeli kifejezésének gyengesége.

Galant- reflex – hason fekve deréktájon megsimítjuk a csecsemő gerincét, akkor felhúzza a lábát oldalra.

Ez a reflex segíti a kúszó mozgást, ha mindkét oldalon egyforma erősségű.

Ha ez a reflex aktív marad, a gyermeket zavarja a nadrág dereka, az öv, ülve izeg-mozog, mert a szék támlája is idegesíti a derekát. Ez a reflex kapcsolatban van a hólyag működésével tehát, ha aktív marad felelős a késői szobatisztaságért és az éjszakai ágyba vizelésért.

Tónusos labirintus reflex - befolyásolja az izomtónus eloszlását az egész testen.

Ez segíti a csecsemőt, hogy a magzati pózból kiegyenesedjen. A biztos fejtartás és a jó egyensúly alapvető fontosságú, ezek hiányában nehézségek adódnak a távolság, a magasság és a mélység megítélésében.

Ha a tónusos labirintus reflex nem kerül gátlás alá megfelelő időben, akkor akadályozza az egyensúlyrendszer működését és a fejtartó reflexek kifejlődését is. Ha időn túl is aktív marad ez a reflex, a lábujjhegyen járásért lesz felelős.

2. Áthidaló reflexek – gátolják a primitív reflexeket miközben előkészítik a poszturális reflexeket.

Babinski-reflex – a talp oldalsó élének ingerlésekor a lábujjak terpesztését és hátrahajlítását láthatjuk. Segíti a talpi fogó reflex átalakulását. Ha 12 hónapos kor után is kiváltható, akkor súlyos idegrendszeri sérülést jelez.

Landau-reflex – ha a babát vízszintesen a mellkasánál tartva a levegőbe emeljük, akkor a hátát homorítja, a fejét megemeli. A reflex erősíti a gerinc melletti izomzatot, fejleszti a testtartását és a látást. A tónusos labirintus reflex gátlását segíti, valamint a szemmozgásokhoz kötődő mozgások fejlődését is érleli.

A reflex fennmaradása felelős a rossz testtartásért, az ügyetlen egyensúlyozásért.

Szimmetrikus tónusos nyaki reflex - élettartama viszonylag rövid, segíti a gyermeket, hogy a hason fekvő testhelyzetből négykézlábra emelkedjék, ebben a helyzetben ténylegesen „kettéosztja” a testet alsó és felső részre. A hintázó mozgás segíti a reflex gátlás alá kerülését. A mászás folyamatában a szem megtanulja „átlépni”, keresztezni a test középvonalát, mert a szem egyszer az egyik, majd a másik kézre fókuszál, a kezek ilyenkor mozgó ingerként szerepelnek. A későbbiekben ez a készség alapvető fontosságú ahhoz, hogy a gyermek képes legyen olvasni anélkül, hogy a sor közepén „elveszítené” a szavakat. Az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek jelentős százalékánál csecsemőkorban kimaradt a mászás fázisa. A mászás nemcsak a gyermek koordinációjának, mozgékonyságának jelentős fejlődési szintje hanem, például rendkívül fontos a gyermek térlátásának fejlődése szempontjából is.

Ha fennmarad a reflex, akkor a babák nyújtott lábbal másznak vagy csúsznak a popsijukon, vagy felhúzzák magukat álló helyzetbe. Későbbiekben a gyermeknél görnyedtség figyelhető meg, amikor a padban ül, mivel a fej előre hajtásának hatására a teste is behajlik, ezért az iskolában a padon fekve ír. Általában nem szeretik a labdás játékokat és az úszást.

Átalakított tónusos nyaki reflex - ha a csecsemő fejét oldalra fordítjuk, az azonos oldali végtagok behajlanak, az ellenoldaliak kinyúlnak. Ez a reflex segíti az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex gátlását.

3. Poszturális reflexek – megmaradó segítő reflexek, melyek könnyítik a mozgásunkat.

Támasztási reflex - elesés esetén a karok szétnyílva támaszkodó mozgást végeznek, ami megóvja a fejet az ütődéstől. Az előre lefelé történő támaszkodási reflex már négy hónapos kor körül kiváltható, míg a hátra történő támasztási reflex csak hat hónapos kor után. Ha oldalra esünk, akkor az azonos oldali kezünkkel támasztjuk meg magunkat.

Hüllő reflex – ha hason fekve megemeljük az egyik oldali medencét, akkor ezen az oldalon csípő és térdhajlítás aktiválódik. Hozzájárul a megfelelő kúszáshoz. Gátolja az aszimmetrikus tónusos nyaki reflexet és a tónusos labirintus reflexet.

Strauss reflex – a felnőttek megijedési reakciójának a neve, melynek során az inger mérlegelésére is képesek vagyunk. Gátlás alatt tartja a Moro - reflexet.

Szegmentális átforduló reflex – a fordulásban segít, ha a fej oldalra fordul, akkor követni tudja a törzs és a csípő is az átfordulást.

Szemmozgásokhoz kötött nyaki eredetű fejtartó reflex – ha a törzsünket valamelyik irányba döntjük, akkor a fejünket automatikusan a látott információhoz igazítjuk.

Egyensúlyozáshoz kötött nyaki eredetű fejtartó reflex – csukott szemmel is képesek vagyunk a fejünket kiegyenesíteni, ha a törzsünket valamely irányba elmozdítjuk.

Mint látjuk a csecsemőkori primitív reflexek élettartama korlátozott. Ha az adott időn túl is aktívak maradnak, a jelenséget rendellenesnek tartjuk, mert ezek a reflexek feszülést tartanak fenn az érintett izmokban.

Az érintett izmok átmozgatására használja a reflexfejlődést is figyelembe vevő, szakmai szempontok alapján összeállított Babamozgató gyakorlat gyűjteményt.

Ha a babamozgató használatát elmulasztotta a csecsemő első életévében, akkor a későbbiekben, óvodás korban az idegrendszer érését segítő, primitív reflexeket gátló torna (pl. Reflextorna, Ayres, Okosító torna, INPP, Alapozó terápia, stb.) javasolt azoknak az óvodás korú kisgyermekeknek, akiknek:

a mozgásfejlődésében kimaradtak állomások (nehezen fordult, egyik oldalra alig fordult, nem kúszott, nem mászott, gyorsan felállt)
eltúlzott megijedési reakciói vannak
mozgása bizonytalan, egyensúlyérzéke rossz, esetleg sokszor elesik

• testtartása rossz, izomtónusa gyenge
• mozgása nem összehangolt, két kéz / két láb mozgását nehezen hangolja össze
• a térben nehezen tájékozódik, keveri az irányokat
• figyelemzavarral küzd, a figyelem megtartása nehéz számára
• beilleszkedési, szocializációs nehézségei vannak